Múlt heti vendégünk Dányádi Sára volt, frissen diplomázott építész, akinek a segítségével tártuk fel a hallgatók füle számára a Budapesti Állatkert történetét. Sára diplomatervében foglalkozott az állatkert bővítésének lehetőségével, amit itt és itt tekinthettek meg.

Az állatkert 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt és kezdetben menazsériaként működött. Az állatok minimális méretű körbekerített betonpriccseken tengették napjaikat, miközben a közoktatáson keresztül az állatvilágról nem sokat hallott közönség csodálkozhatott rajtuk. Nem fektettek kellő figyelmet sem az állatok higiéniájára, sem pedig kedélyük pozitív szinten tartására, ami nem is volt elvárható a javarészt mezőgazdasági munkásokból átképzett állattartóktól. Köszönhető volt ez annak is, hogy a megalakuláskor túl sok pénzt nem invesztáltak a fejlesztésbe. Jórészt a Tudományos Akadémia tagjai által gründolt főúri adományokból jött létre és tartotta fent magát az állatkert, amely a területét is jelképes, évi egy aranyforintért bérelte a Fővárostól. Mivel az elsődleges cél a népművelés volt, ahogyan azt az alapvetés is megfogalmazta,

Mutassunk be állatseregletet, a kíváncsiak okulására nemes élvezetként, s a természettan néppel való megkedveltetése érdekében

így folyamatos anyagi gondokkal küzdött az intézmény. Ennek orvosolására hamar megjelent a szórakoztató ipar a területen, létre jött a cirkusz is, de ez továbbra sem oldotta meg az anyagi problémákat és 1907-re az állatkert csődbe is ment. Ekkor egy árverés során a Főváros felvásárolta az Állatkert összes tulajdonát, és elhatározta, hogy európai példák alapján, Kós Károly és Zrumeczky Dezső fiatal tehetséges tervezőket bevonva teljes korszerűsítésnek veti alá azt. Ebben az időszakban alakult ki a Budapesti Állatkertnek az a megjelenése, amelyet ma is ismerünk, és az 1907-es előtti épületegyüttesből csak a Bagolyvár, ami jelenleg is áll, az sem az eredeti helyén. Ebben az időben a legkorszerűbb előképet a Carl Hagenbeck igazgatása alatt működő Hamburgi Állatkert nyújtotta. Hagenbeck olyan komoly fejlesztéseket vezetett be, amelyek aztán átformálták az európai állatkertek képét és az állattartás módját. Két komolyabb fejlesztése - amelyet a Budapesti Állatkert is alkalmazott - a szárazárkos rendszer kialakítása, aminek köszönhetően a látogatók kerítések nélkül szemlélhetik az állatokat minél természetesebb körülmények között, valamint a műsziklák építése, amivel jelentősen lehetett növelni az állatkertek területét, miközben a domborzati gazdagsága miatt új állatfajok hű bemutatóterévé is válhatott.

Az Kós és Zrumeczky féle egységes kompozíció az első világháborút ugyan túlélte (bár az állatok nagy része elpusztult) a második világháború komoly pusztításokat vitt véghez az épületállományban, köszönhetően annak, hogy a mellete elzakatoló vasútvonal első számú bombázási célpont volt.  A visszaépítés egészen a mai napig tart. 2010-ben adták át a Kós Károly féle bölény és zsiráfházat, lerombolva, a 60-as években helyükre épített modern megfelelőiket. Lehetséges volt ez, hiszen az állatkert egésze műemléki védelem alatt áll. Mindenképpen kényes helyzetről beszélünk, tekintve, hogy a történeti épületegyüttes bemutatási módszere elavulttá vált napjainkra, viszont vitathatatlan örökségei Budapestnek. Így izgatottan várjuk, mi sülhet ki egy esetleges bővítésből.

Továbbá, hogy miként jutott el Hévízre egy állatkerti elefánt, valamint hogy miért érezték Török testvéreink, hogy állatokhoz hasonlítjuk őket? Ez mind és sok más érdekesség a műsorból kiderül.