Az elmúlt 10 évben lezajlott a hetiBeton stáb által „Gödör Bumm”-nak nevezett folyamat, amely során radikálisan megváltozott a budapesti polgárnak, az önkormányzatoknak és a szórakozóhelyeknek a viszonya a közterekkel kapcsolatban. Ma már nem kérdés senki számára, hogy az esti sörözéshez megfelelő helyszín kiválasztása során a köztér az ugyanolyan súlyt nyom a latban, mint akármelyik kedvenc romkocsmánk Belső-Erzsébetvárosban. Véleményünk szerint ez nagyban hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó feszültségek csökkenéséhez. Nem vagyunk rákényszerítve, hogy beüljünk valahova adott összegért fogyasztani, ha ugyanolyan körülmények között a szabadban harmadannyiért tudjuk eltölteni az időt barátainkkal. Örömteli dolog továbbá, hogy egyre több fesztivál és rendezvény települ rá a közterekre, úgymint a Belvárosi Fesztivál, vagy tetszőleges sör-, bor-, pálinka-, mangalica-, kiscicafesztivál. Nem beszélve a szórakozóhelyekről, amelyek a tavasz/nyár/ősz folyamán nem számítanak teljes értékűnek, ha nincsen kiülős részük. A köztér birtokba lett véve, és ezt a hetiBeton stáb most és mindig is pozitívan fogja értékelni.

Nagyban ráerősített erre a folyamatra, hogy az önkormányzatok számára az Európai Uniós források javarészt közterület-fejlesztéseket támogattak, és támogat(ná)nak a mai napig is. Az európai koncepció szerint ezek a közterület-fejlesztések a köztér körüli élet felpezsdülését hozzák (lásd a Belváros új főutcája, Március 15. tér), amely aztán többletbevételt jelent az önkormányzatnak. A tervezési szemlélet is nagyot változott a hetvenes években kiépített köztereinkhez képest. Ma már egyértelműen életvitelszerű tartózkodásra, olvasásra, evésre, ivásra, tanulásra, szerelmes ellevésre teszik alkalmassá tereinket. Ennek ellenére a vizelés valahogy még mindig nem megoldott probléma. A tervezés csak részben követi le a valóságot, és Budapesten még mindig csak 55 nyilvános (fizetős) illemhely van. Márpedig aki a köztéren fogyaszt, az ott is ürít.

De nem csak mi szenvedünk a feszülő hugyhólyagoktól. A világ jelentősebb nagyvárosaiban is állandó problémát jelent, hogy miként rendezzék több ezer ember vizelési problémáit köztéren. Firenzében kötelező a szórakozóhelyek számára, hogy nyilvánossá tegyék az illemhelyeiket és Londonban is pedzegettek már hasonlót. Amszterdamban időszaki - számunkra a nyári fesztiválokról jól ismert - műanyag négyszemélyes piszoárokkal előzik meg, hogy a tereket használók ne a csatornákba vizeljenek, Barcelona pedig a takarításra költ tetemes összegeket. Az biztos, hogy olyan problémáról van szó, amelyre a megoldást a világ nagy részén már nem a házat oldalbavizelő bűnöző büntetésével és a közterek használatának korlátozásával keresik, hanem igyekeznek elfogadható alternatívát nyújtani az utcai vizelésre. Azt, hogy nálunk a városvezetés még nem jutott el ide, jól mutatja például az éjjel-nappalikra vonatkozó alkoholtilalom, vagy épp a Bazilika e heti körbekerítése.

A műsorban egyéb adatokkal és megoldásokkal is szolgálunk a nyilvános illemhelyekkel kapcsolatban, majd mókásan áttérünk a Kossuth tér új terveire. Maratoni műsorunkat ajánljuk!