Április 9-én és 10-én, azaz szombat-vasárnap, azaz holnap-holnapután megnyílnak Budapest 100 éves épületeinek kapui, köszönhetően az OSA archívumnak és a Kortárs Építészeti Központnak, akik kitalálták, hogy egy ilyen háznézegetős-programozós eseménnyel lehetne megünnepelni az 1911-ben épült házak 100. szülinapját!

VIGYÁZAT! A MŰSORBAN FLUOR TOMI FOSZLÁNYOKAT REJTETTÜNK EL!

Na de mit mutat ez az összesen több mint 150 ház (ebből 44 vesz részt a hétvégi programban), amelyek egyazon évben születtek? Nyilatkoznak egyrészt 1911-ről, másrészt az azóta eltelt időről is. A 20. század első évtizedére kialakult a modern polgári élet: a modern ember meleg vízzel fürdik, és lehúzza maga után az angol vécét - ennek kielégítésére lehetőséget adott az ekkorra a meghatározó progresszív stílussá váló premodern építészet. Az 1911-ben épült házak egy része már mutatja azt a modern hozzáállást amely válasz lehetett a felmerülő új igényekre. Ennek volt eredménye, hogy Magyarországon külső hatás nélkül létrejöhetett a premodern építészet (amelynek sajnos az I. világháború véget vetett). Egyszerre találkozott modern ember, modern építészet és sok pénz, hiszen Budapest világvárossá válásának idejéről van szó. Ezzel párhuzamosan még mindig aktívak a historizáló, illetve a klasszikus értelembe vett szecessziós építészek is, amely össze-visszaság eredménye, hogy egyazon évben épült Hauszmann Alajos Veres Pálné utcai historizáló, Korb Flóris Baross utcai szecessziós és a Haász-Málnai páros letisztult homlokzatú Eötvös utcai premodern háza (vagy akár Lajta Béla házai, amelyek viszont sajnos nem szerepelnek a hétvégi programban).

Hogy ebből mi maradt meg mára, az jól bemutatható a programban is szereplő Palatinus-házakon. Az 1911-ben Vidor Emil által tervezett épületek még az 1940-es és 50-es években is mintaként szolgáltak egészségügyi szempontból az orvostudományi karon, a nagypolgári lakásokhoz pedig máig furcsa romantika fűzi az embereket. A Palatinus-házak különlegessége például, hogy anno a Margitszigetről vezették ide a termálvizet, amellyel fűtöttek, illetve melegvízként használták. Ez a mai korban is egy előremutatónak számító megoldás - azonban a rendszer már rég nem működik, a vezetékeket bár megtalálták, azokat tönkretette a termálvíz. Ugyanígy nem találjuk már a nagy polgári lakásokat sem, azokat felosztották, a zavarosan változó tulajdoni viszonyok eredményeképp pedig a feldarabolt lakások, amelyek alig emlékeztetnek a valaha volt alaprajzi elrendezésre, sok esetben külföldiekhez, illetve az eredeti tulajdonoshoz képest rosszabb anyagi helyzetű családokhoz kerültek. Ebből következik, hogy mind a pénz, mind az egységes lakóközösség hiánya miatt nagyon nehéz elérni ezen épületek felújítását.

Bár a 100 évnek különösebb jelentősége azon túl, hogy egy kerek szám, nincsen, mégis jó alkalom arra, hogy áttekintsük a kor építészeti gazdagságát, amely méltó ünneplése nem csak a házaknak, de egész Budapestnek. Ezek a házak felépültük után 100 évvel még állnak, és közkedveltek - pedig sok esetben ugyanúgy kárhoztatták némelyiket minőségi szempontból, ahogy ez történik ma is, a szecessziós és premodern házakat pedig hasonlóan oda nem illőnek tartották, mint a mai "betonbunkereket". Tehát megkockáztatható, hogy egy épület időtállóságát nem a kortársak asztala megítélni: nem tudhatjuk, hogy 100 év múlva a Hattyú Ház, a Rendőrpalota vagy a CET fog-e állni!

A műsorban ennél sokkal többről volt szó, beszélgettünk a közös képviselőkkel való együttműködésről, a házak szervezte programokról, a programsorozat jövőjéről, Budapest méltó ünnepléséről. Az egyes házak programjai a budapest100.hu-n, a városi séták pedig a KÉK honlapján találhatóak!