Az elmúlt 10 évben lezajlott a hetiBeton stáb által „Gödör Bumm”-nak nevezett folyamat, amely során radikálisan megváltozott a budapesti polgárnak, az önkormányzatoknak és a szórakozóhelyeknek a viszonya a közterekkel kapcsolatban. Ma már nem kérdés senki számára, hogy az esti sörözéshez megfelelő helyszín kiválasztása során a köztér az ugyanolyan súlyt nyom a latban, mint akármelyik kedvenc romkocsmánk Belső-Erzsébetvárosban. Véleményünk szerint ez nagyban hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó feszültségek csökkenéséhez. Nem vagyunk rákényszerítve, hogy beüljünk valahova adott összegért fogyasztani, ha ugyanolyan körülmények között a szabadban harmadannyiért tudjuk eltölteni az időt barátainkkal. Örömteli dolog továbbá, hogy egyre több fesztivál és rendezvény települ rá a közterekre, úgymint a Belvárosi Fesztivál, vagy tetszőleges sör-, bor-, pálinka-, mangalica-, kiscicafesztivál. Nem beszélve a szórakozóhelyekről, amelyek a tavasz/nyár/ősz folyamán nem számítanak teljes értékűnek, ha nincsen kiülős részük. A köztér birtokba lett véve, és ezt a hetiBeton stáb most és mindig is pozitívan fogja értékelni.

Múlt heti vendégünk Dányádi Sára volt, frissen diplomázott építész, akinek a segítségével tártuk fel a hallgatók füle számára a Budapesti Állatkert történetét. Sára diplomatervében foglalkozott az állatkert bővítésének lehetőségével, amit itt és itt tekinthettek meg.

Az állatkert 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt és kezdetben menazsériaként működött. Az állatok minimális méretű körbekerített betonpriccseken tengették napjaikat, miközben a közoktatáson keresztül az állatvilágról nem sokat hallott közönség csodálkozhatott rajtuk. Nem fektettek kellő figyelmet sem az állatok higiéniájára, sem pedig kedélyük pozitív szinten tartására, ami nem is volt elvárható a javarészt mezőgazdasági munkásokból átképzett állattartóktól. Köszönhető volt ez annak is, hogy a megalakuláskor túl sok pénzt nem invesztáltak a fejlesztésbe. Jórészt a Tudományos Akadémia tagjai által gründolt főúri adományokból jött létre és tartotta fent magát az állatkert, amely a területét is jelképes, évi egy aranyforintért bérelte a Fővárostól. Mivel az elsődleges cél a népművelés volt, ahogyan azt az alapvetés is megfogalmazta,

Idén negyedik alkalommal kerül megrendezésre március 29. és április 1. között a Budapesti Építészeti Filmnapok. A Kelet-Európában egyedülálló, és látogatószámát tekintve a világon is az elsők között számon tartott építészeti filmfesztivál dokumentum- és játékfilmeken keresztül próbálja hozzánk közelebb hozni azt, ami egyébként éjjel-nappal körülvesz minket: az építészetet. Aki ellátogat majd a KINO moziba, megvilágosodhat a modern építészetet körülvevő mítoszokkal kapcsolatban, és még arra is rádöbbenhet, hogy milyen újító szándék és jó akart hozta létre Amerikában a bevásárlóközpontokat. A lényeg, hogy árnyalódjon a véleményünk a kortárs és a modern építészetről. Mi más lehetne erre alkalmasabb, mint a film, amely mozog, alkalmas a terek bemutatására és még története is van?!  Hatalmas volumenű projektekkel és tragikus fordulatokkal tűzdelt filmeket tekinthet meg tehát a kedves néző, ha ellátogat erre a fesztiválra, amelyek nem csak, hogy dúskálnak az akciófilmeket megszégyenítő fogásokban, ráadásul korlátozottan érhetőek csak el más fórumokon. A filmeken túl pedig kisebb beszélgetések, előadások, Budapest forgatási helyszíneit bemutató városi séta, valamint a filmnapokhoz kapcsolódó kiadvány segíti majd a látogatókat, hogy eligazodjanak az építészet és filmek különös, ingergazdag világában. És hát persze, hogy a hetiBeton stáb tagjaival is találkozhat az, aki eljön.

Itt találod a fesztivál honlapját, itten tudod lájkolni, itt pedig egy interjú a Rotterdami építészeti filmfesztivál igazgatójával Jord den Hollanderrel, itt meg egy másik interjú Sasha Waltzzal az idei nyitófilm rendezőjével.

Budapest releváns arcai 2011

10. helyezett: Kopiás Attila Steve

Informatikus, szociológus hallgató, civil aktivista, a Társadalomelméleti Kollégium tagja. Akcióival fehívta a figyelmet a hajléktalanokkal szembeni igazságtalanságokra. A Rezső téren kifeküdt egy padra, majd megvárta a rendőröket akik hajléktalanság vádjával bevitték őt a rendőrségre; másnap öltönyben próbálta meg ugyanezt, úgy már nem kellett a rendőröknek. A Börtön Helyett Lakhatást hálózat aktivistájaként több köztéri akció szervezője.

9. helyezett: Tima Zoltán

A Középülettervező Vállalat és a Tima Stúdió építészeként a Budapest Airport bővítésének, a Skycourt tervezője. Olyan épülettel ajándékozta meg városunkat, amely méltó utolsó emlékként maradhat meg a távozó turistákban – még az Archdaily nevű nemzetközi építészeti portálra is felkerült

8. helyezett: Földes András

Az index.hu építészeti és művészeti témákért felelős újságírója. Oknyomozó riporterként félelmet nem ismerve nyilvánosságra hozta a tavalyi listánkon 7. helyezést elért Csipak Péter ingatlanberuházó épülő villájával kapcsolatos telekhatár-átlépéseket és szabálysértéseket, aminek eredményeképp Csipakot a szabálytalan rész visszabontására kötelezték. Ezzel Földes bebizonyította, hogy építészetet és várost érintő témákban is lehet számítani a nyilvánosság kényszerítő erejére.

7. helyezett: Finta József

Tavaly is felkerült, idén is felkerült, Finta József már csak ilyen. Nem mondjuk el még egyszer, mennyire meghatározó építész Budapesten. A tavalyi 3. hely után idén a 7. helyen landolt, köszönhetően az ő nevével fémjelzett Finta Stúdióhoz kötődő plázahíd koncepciónak, a Széll Kálmán tér rendezési koncepciójának, és a K&H Székház épületének.  A város nagy örege, akinek 2011-ben még verses kötete is megjelent!

6. helyezett: Magyarósi Csaba

Az index.hu újságírója, blogger. Szűcs Ádámmal szerkesztik az Egy Nap a Városban című blogot, nagy közönségsikert értek el. Blogjuk Budapestre fókuszáló életstílus magazin, amelyről azt gondoljuk, hogy sokat tett azért, hogy az emberek pozitívan gondolkodjanak a városról - még akkor is, ha történetesen nincs pénzük viccből szállodában aludni, vagy a város legdrágább éttermeiben reggelizni.

5. helyezett: Evan Rail

A New York Times újságírója, világjáró publicista, aki július 28-án publikált cikkében Budapesten eltöltött 36 óráját írta le ajánlva a várost mindazok számára, aki szeretik, ha egy városban egyszerre lehet szórakozni, kulturálódni és szép házakat is nézni. Ezért igazi Releváns Arccá lépett elő.

4. helyezett: Szőcs Géza

Politikus, kultúráért felelős szócső államtitkár. A Szépművészeti Múzeum bővítésének lefújásának bejelentője. Az Andrássy-tengely koncepció bejelentője, ami szerint az Ötvenhatosok terén jönne létre egy múzeumi negyed, az Andrássy út forgalma pedig a föld alá kerülne. (Emlékezzünk Tarlós főpolgármesteri kampányprogramjára, ami még a Nyugati pályaudvar sínjeire és a Podmaniczky út vonalára vizionált hasonló fejlesztést.)

3. helyezett: Kocsis Máté

Politikus, Józsefváros polgármestere, az ország hajléktalanügyi referense, sziklamászó. Egyidős a hetiBeton építészeti rádióműsor vezetőivel (na jó, nem). Gyakorlatilag közvetlen hatása van Budapest hajléktalanügyeire, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hajléktalan-helyzet bűnügyi kérdés lett. Gratulálunk!

2. helyezett: Tarlós István

Politikus, Budapest főpolgármestere. Kiadott Zöld könyvet, Fehér könyvet, átnevezett egy rakat utcát, megtervezte Budapest új zászlaját, megtervezte mégegyszer Budapest új zászlaját, vitatkozott az Alstommal – valójában főpolgármesterként gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tett. Mégis ő az, aki a legtöbbet szerepelt a hírekben Budapesttel kapcsolatban, és akire a város ügyeit kevésbé aktívan követők igazán emlékezhetnek.

1. helyezett nincs, mert..

MTI Fotó: Kovács Attila

… Tavaly állt először össze a hetiBeton stáb gondozásában a Budapest Releváns Arcai lista. 2010 építészeti és urbanisztikai szempontból rendkívül eseménydús év volt. Akkor még úgy tűnt, kibővítik a Szépművészeti Múzeumot, megérkezhet Norman Foster zeppelinje a Bécsi utcában, stb – így nagy lelkesedéssel vágtunk bele a lista összeállításába. Nem így történt ez idén. 2011-ben nem beszélhetünk beruházók és civilek összecsapásáról, nem beszélhetünk építészek és muzeulógusok vitáiról. Gyakorlatilag semmilyen komolyabb szakmai vitát nem tudtunk felidézni az idei évből, amely mentén előbukkanhattak volna a Releváns Arcok, holott a víziók csak úgy repkedtek a Duna felett. Új múzeumi negyed, Andrássy út föld alá vitele, Budavári Palota felújítása, pláza híd, Nyugati Pályaudvar bővítési terve, Széll Kálmán tér.

A hatalom felől érkező figyelemelterelő építészeti víziók és az azok elleni civil zúgolódást, a vita hiányáról való vitázást nem tekintjük építészeti és urbanisztikai vitának. Márpedig ha a körülöttünk lévő világ változásairól nincs széleskörű szakmai és civil diskurzus, akkor nincsen lehetőség arra sem, hogy a városszövet esetleges változásai miatt felgyülemlett kérdéseink megválaszolódjanak, és közelebb kerülhessünk ahhoz, ami a miénk is: a városhoz. Ezen a folyamat ellen sem az építész szakma, sem az építészetért érdeklődök és azzal kapcsolatban lévő szakmák képviselői nem fejtettek ki különösebb ellenállást. A Magyar Építész Kamara gyatra közleményekben próbálta elkenni a tényt, miszerint a szakma figyelmen kívül hagyásával születnek a döntések Budapesten; a 2010-es évben a vitákban aktívan résztvevő, azoknak fórumot adó Kortárs Építészeti Központ sem tudta hozni az előző évi formáját. Nem tagadjuk, hogy építészet politika összefügg, de mindig próbáltuk kerülni az aktív politizálást a műsor során; idén azonban nem tudunk elmenni a tény mellet, hogy mint az ország legtöbb dolgára, úgy az építészetre és Budapestre is – főpolgármester, szakma, civilek helyett – az Orbán-kormány volt a legnagyobb hatással.